Wass Albert: Rádió

Apámnak küldöm

Indult a hang, sikoltva-sírva távol.

Egy nyírfa törzsén jajdulva megállt.

Megreszketett felé a fa,

s koronájáról egy levél levált.

Patak szaladt a völgy felé sietve,

és magával vitte a levelet.

Ősz volt.  A nyírek sárga reszketése

a zöld vizekről visszareszketett.

Asszony kószált a réten,

mire a víz lihegve odaért.

Ez parthoz sodorta a levelet,

az felvette.  Maga sem tudta miért.

A amint nézte, (véletlen tán) a lelke

tovakószált a sárguló világba:

a pásztort látta fent a kék hegyen,

akinek érte sírt a furulyája.