Wass Albert: Rózsa-falak

Grandpierre Emil osztálytársamnak

„Éjj van. Alszik a mesebeli vár;

Álom-királyném most hozzád megyek:

dacos, kőbaltás, bátor, vad gyerek,

és jaj annak, ki most utamban áll!

Megdöngetek ma minden érc-falat,

s csillag-tüzes fekete ég alatt

homokba döntök minden érc-traverzes,

komor, vaspántos kaput és falat!”

S mikor karom ádáz ütésre lendült,

hogy lecsapjon a csoda-rejtő várra:

Egy rózsa-inda fel kúszott nevetve,

s égő virággal perc alatt belepte,

és ütésemet mosolyogva várta…

Zord fegyverem halkan lehullt a földre,

harcos szememnek csillogott a könnye,

s leborultam a rózsa-vár alatt…

Csillagvirágos mesebeli éjjel

mosolyogtak a rózsaszín falak.