Wass Albert: Sajó-parti dal

Sajó partjáról elmentek a fecskék,

a Sajó partja egyedül maradt.

Csak ők maradtak itt: az őszi esték.

Kik tűz-virágos titkait kilesték,

úgy űzték el a haldokló nyarat.

Nekünk csupán a hervadás maradt:

sárga mezők, és sárga levelek,

merengő nóták és kisírt szemek, 

temetetlen vágyak, haldokló remények,

temetői álmok, koldusok, szegények,

és hervadás, és csend, és fájdalom.

Vonulnak már az árva darvak,

visszanéznek, úgy haladnak.

Kérdő szemünkben néma sírás:

nem szál utánuk visszahívás,

nem éled fény a holt rögön?

De a szívekben nincs öröm,

sírás csupán, bús, őszi sírás.