Wass Albert: Tet�n

Vadr�zsa-sz�n� kupol�k alatt

�lltunk egy�tt a n�ma hegytet�n:

szell� osont csak, �s patak szaladt.

�s l�ttuk lent tarka-barka v�lgyet,

f�nyes szalag kigy�zott rajta �t.

Mondtad: Saj�. Mondtad: szivedben hordod

rapszodikus �tem� dallam�t.

T�l hegyek �lltak: �s-komor Tit�nok,

k�k v�gtelenbe hull�mz� hegyek,

arcukra m�r ezer bar�zd�t vontak

az Erd�ly-szerte k�borg� szelek.

T�volb�l szalag �rkezett: az �t.

feh�ren szelte �t a r�na-sz�let…

�s a szalagra r� volt �rva: �let.

�s v�ndorok osontak rajta �t,

�s ide-l�ttuk: ennek nincs hona,

ez aggasty�n, b�r nem volt �lete,

ehez meg �lete volt mostoha…

�s aut�k j�ttek: Ember-akar�sok,

izz� szemekkel messzes�gbe n�ztek,

�s mozdonyok rohantak vak-s�t�ten

a k�k-vir�gos, �szi messzes�gnek.

S amig az �sz�n �gy rohantak �t,

k�d volt az �let: furcsa, messze folt,

�s a szem�k, t�l rajta, messze n�zett,

�s a sz�v�nkt�l nagyon messze volt.

�s gondoltam: j� volna lenni t�lgyfa,

�s b�rc-omlaszt� V�gtelen Id�kig,

�gy �llni egy�tt, fenn a hegytet�n,

m�gy �lmainka v�gtelent bet�ltik;

s am�g alattunk zengve zeng az �let,

�s �letek indultak �szi �tra:

neki a k�kvir�gos messzes�gnek.

Szent L�szl�-hegy, 1926. X. 12.