Wass Albert: Virágtemetés

Higyjétek el nekem,

hogy ez a legszomorúbb teremtés.

Higyjétek el nekem,

hogy nincs az a szív, akinek ne fájna,

mikor egy őszi szélre szerte hull

valamelyik csodavirágos álma.

És jaj, nekem már hány halottam volt…

mert valahányszor a szívem dalolt,

virághullás jött: virágtemetés.

És a halottainkat eltemetni,

ugyebár, mindnyájunknak szenvedés?