Wass Albert: Vizek felett

� Istenem, de k�nny� volna

az �let-terhek hord�sa,

ha tudn�m azt, hogy minden k�nnyem

Valakinek a mosolyg�sa.

Ha tudn�m azt, hogy minden �lmom,

amit az �let sz�tzil�l,

valakinek val�ra v�l

�s lelkem minden bar�zd�ja,

mit a sors naphosszat �rkol:

neki lenne a boldogs�ga.

Ha tudn�m azt, hogy m�g b�rom,

minden �t�st �rette annak.

L�lek�l� fekete �jek

az � �lmain virrasztgatnak,

minden der�kba t�rt rem�nyem,

�rl�se sz�z malomker�knek:

minden, amit csak re�m m�rnek:

simogat�s egy Sorstestv�rnek.

Mint tenger-�r eln�zn�k messze,

csaln�m a vihart magam ellen,

vigy�zn�k: az � vitorl�ja

mindig feh�ren lengedezzen,

s ahova akar, oda menjen.

� Istenem, de sz�p is volna:

�gy �rk�dni valaki�rt

vizek felett az �rtoronyba.