10 gramm aloé*                                                 10 gramm kurkuma gyökér

5 gramm mirha                                                10 gramm Theriak venezian
0,2 gramm sáfrány                                              5 gramm bábakalács-gyökér

10 gramm szennalevél                                      10 gramm angyalgyökér

10 gramm kámfor**                                            10 gramm manna
10 gramm rebarbaragyökér

* aloé helyett enciángyökér vagy ürmöspor is használható ** csak természetes kámfor használható

. A svédfüveket* egy szélesnyakú kétliteres üvegbe töltjük és másfél liter 38-40%-os gabonapálinkával vagy jó gyümölcspálinkával felöntjük. Két hétig a napon vagy a tűzhely közelében tartjuk. Naponta felrázzuk, mielőtt égy kis üvegbe leszűrnénk, valamint haszná-

                                       * A növényeket herbáriában kell beszerezni! Az enciánok, tárnicsok védett vagy veszélyeztetett

növények nálunk - A ford.

lat előtt úgyszintén. A maradékot tovább hagyjuk állni a gyógynövénykeveréken. A folyadékot kis üvegekbe töltjük, ezeket jól lezárjuk és hidegen tároljuk. így évekre elegendő elixírhez jutunk. Minél tovább áll, annál hatásosabb.

Ezt a receptet a híres svéd orvosprofesszor, dr. Samst iratai között találták meg a halála után. Dr. Samst 104 éves korában lovaglás közben járt szerencsétlenül. Szülei és nagyszülei is matuzsálemi kort értek meg.

Úgy hangzik majdnem mint egy gyerekmese, és mégis igaz történet, amit most elmesélek. Fiatalasszony koromban súlyos betegen kerültem a mühlvierteli Lembach vidékére. Mint a szudétanémet területről kitelepített, egy bajorországi táborban hastífuszt és hús mérgezést kaptam, amihez aztán még sárgaság és bélelzáródás járult. Több mint fél évig feküdtem kórházban. Mikor a férjem Ausztriába hozatott bennünket, engem, a gyerekünket, az anyámat és az anyósomat, nagyon bizonytalanul álltam a lábamon. Éjszakánként olyan fájdalmaim voltak, mintha éles tőrökkel szurkáltak volna. Ilyenkor sem állni, sem ülni, sem járni, sem feküdni nem tudtam; ugyanakkor görcsös hányás és hasmenés kínzott. Valósággal emberi roncs voltam. Az orvos úgy vélekedett, hogy mindez a tífusz utóhatása, ami bizony akár évekig is eltarthat. Egy napon egy ismeretlen asszony hozott nekem egy üvegcsét, amiben valami sötétbarna, erős szagú folyadék volt. Hallott a betegségemről és szeretett volna segíteni rajtam. Ezek a svédfüvek őt is meggyógyították, amikor súlyosan megbetegedett. A magával hozott „Régi kézirat"46 pontban leírta, hogyan gyógyítják az összes betegséget ezek a cseppek. A recept egy híres svéd orvos hagyatékából származik. Ahogy a szövegben áll, minden családtagja rendkívül magas kort ért meg. A 43. pont szerint a svédkeserű „gyógyítja a pestises fekélyeket és duzzanatokat; még akkor is, ha már a nyakra is átterjedtek." Először csak elraktam a házi patikámba a cseppeket. Egyszerűen nem hittem el, hogy ezek az egyszerű cseppek helyreállíthatják az egészségemet, amikor maga az orvos sem tudott segíteni. Hamarosan jobb belátásra tértem. Éppen egy óriási kosár túlérett körte mellett ültem, melyet sürgősen fel kellett használni, amikor egy újabb roham tört rám. Miután tudtam, hogy a cseppeket nemcsak belsőleg lehet használni, hanem borogatás formájában külsőleg is, nem sokat haboztam, egy darab vattát benedvesítettem a svédkeserűvel és a hasamra raktam. Egy nejlonzacskót helyeztem rá és a harisnyatartóm öv részével rögzítettem ezt a borogatást, majd visszatértem a munkámhoz. Csodálatosan jó, meleg érzés járta át a testemet, és hirtelen úgy éreztem, mintha valaki kezének egyetlen mozdulatával kihúzta volna belőlem az összes bajt. Állítom Önöknek, hogy ezzel az egyetlen borogatással, melyet egész nap a hasamon hordtam a harisnyatartómmal rögzítve, az utóbbi hónapok kellemetlenségein mindenestül túladtam. Mintha elfújták volna a betegséget. Újabb roham soha többé nem jelentkezett.

Hatéves volt a kisfiúnk, amikor egy farkaskutya megtámadta és arcán csúnyán elintézte. Később sötétpiros hegek barázdálták az ábrázatát az orrától lefelé a szája irányában. A „Régi kézirat"-ban a 33. pont alatt az olvasható, hogy a svédfüvek eltüntetnek mindenféle heget, sebhelyet és vágást, ha azokat negyvenszer megnedvesítjük velük. így tehát minden este lefekvés előtt lemostuk fiúnk sebhelyeit. El is tűntek nyomtalanul és nagyon hamar, még azok is, amelyek elég mélyek voltak.

Ilyen tapasztalatok birtokában kerültem 1953-ban Grieskirchenbe. Egyszer látogatóba mentem az egyik tanyára és ott találkoztam egy fiatal parasztasszonnyal, aki éppen a teheneket fejte az istállóban. Köszönés helyett ezzel fogadott: „Az tenne jót velem, aki most rögtön megölne, nem bírom már ezt a szenvedést!" Hetek óta elviselhetetlen fejfájás gyötörte. Mivel az orvos attól tartott, agydaganata van, Linzbe küldte, hogy megröntgenez-zék. Még aznap este átküldtem neki a fiammal egy kis üveg svédkeserűt, hogy legalább éjszakára megszabaduljon a fejfájásától a borogatással. Hogy meglepődtem, amikor másnap reggel hétkor beállított hozzám a férje: „Mit küldtél a feleségemnek? Alig hogy felrakta a borogatást, jóformán két perc sem telt el, elmúlt a szörnyű fejfájása. Reggel aztán két kisujj vastagságú rozsdabarna váladék távozott a torkán keresztül". Elhúzódó homlok-

üregyulladás volt tehát az ok, amit egyetlen borogatás elmulasztott. Ez a parasztasszony még ma is esküszik a svédkeserűre. Évekkel ezelőtt ilyen borogatással gyógyította ki a kislányát igen súlyos tüdőgyulladásból. Úgyhogy azóta sohasem hiányozhat náluk a svédkeserű.

Egy asszony hónapokon át szenvedett, mert elgennyesedett a homlokürege. Az orrán át már nem kapott levegőt. Elviselhetetlen fejfájás kínozta. Nem segítettek a besugárzások, sem az erős antibiotikumok. És akkor svédkeserűs borogatást rakott éjszakára a homloká­ra, a szemére és az orrára. Már az első alkalommal megkönnyebbülést érzett. A következő három éjszaka is felrakta a borogatást; a légutai szabaddá váltak és az orrán keresztül rengeteg genny távozott.

Látásból ismertem egy fiatalasszonyt, aki miután megszülte hatodik gyermekét, már olyan volt mint a saját árnyéka. Beszédbe elegyedtem vele és megtudtam, hogy pillanatnyilag egyáltalán nem tud enni. A gyerekeit kénytelen volt másoknál elhelyezni. Svédfüveket ajánlottam neki. Mintegy három hét múlva láttam viszont: egészséges és üde volt. A cseppek, mondta, csodát tettek. Megint meg tud enni mindent, a gyerekei is visszakerültek hozzá. „Olyan volt, mintha egy gonosz kis lény ugrott volna ki belőlem hirtelen" - mondta és elmesélte azt is, hogy az anyja kórházban fekszik a dagadt lába miatt. Már hosszabb idő óta csak bottal tudott járni. 75 injekció sem hozott javulást. Elküldte az anyjának a svédkeserű receptjét és azt tanácsolta, hogy próbálja ki. A szer gyorsan hatott is, a lába teljesen rendbejött és a bot feleslegessé vált.

Egy napon Németországból kaptam levelet, amelyben egy ismerősöm arra kért, vegyem pártfogásba lelkileg az unokahúgát, aki jelenleg Gallspachban időzik mint fürdővendég. Amikor először jelent meg nálam az ifjú hölgy Grieskirchenben, teljesen megdöbbentem. Úgy emelték ki az autóból, mankót adtak a hóna alá, támogatták, de még így is több mint negyed órába tellett, amíg a szerencsétlen felért első emeleti lakásomba. Mindkét lábfeje deformálódott, a kezei merevek, az ujjaival nem tud fogni. Úgy vonszolta magát, csupán a felsőtestével segítve a mozgását.

Csak álltam az ajtóban, kezemet a szívemre szorítva, és nem tudtam egyebet mondani, mint ezt: „Hogyan került ilyen borzalmas állapotba, fiatalasszony?" „Negyedik gyermekem születése után máról holnapra következett be" mondta. Egészen hirtelen, úgyszólván egy éjszaka leforgása alatt vált ez a csinos, fiatal teremtés rokkanttá. Orvostól orvosig cipelték Németországban, de senki sem tudott segíteni rajta. Négy éven át évente kétszer jött Gallspachba dr. Zeileishez, aki kénytelen volt megmondani neki, hogy csak csillapítani, enyhíteni tud a baján, de segíteni nem. Szívfájdító látvány volt, amikor tenyerének az élével emelte szájához a kávéscsészét. Azt tanácsoltam neki, hogy próbálkozzon meg svédkese­rűvel, amit akkortájt Crancampo néven lehetett kapni Németországban. Ma már sok patikában és drogériában árusítják a svédkeserűt, amelynek receptjét az előbbiekben már ismertettem. Ez az utolsó szalmaszál, úgylehet, amibe kapaszkodhat. Mindez 1964 februárjában történt. Ugyanazon év szeptemberében ez az asszonyka felhívott Gallspach-ból, hogy menjek ki elébe az autóbuszhoz. Először nem tudtam, mitévő legyek, később azonban mérhetetlenül elcsodálkoztam, mikor egy fiatal, mosolygó asszony szállt ki a buszból, már csupán egy botra támaszkodva. Már tudta rendesen mozgatni az ujjait és lábának a deformáltsága is megszűnt nagyrészt. Már csak a bal térde és bokája volt megdagadva. 1965. augusztus 3-ig, nem egészen egy év telt el addig, ez is rendbe jött. Akkor már bot nélkül, teljesen egészségesen és utoljára jött Gallspachba.' Negyedik gyermeke születésekor a veséit is nagy megterhelés érte és ez váltotta ki szinte egyetlen éjszaka alatt ezt a szörnyű eltorzulást. Naponta háromszor egy evőkanál svédkeserűt vett be kevés langyos vízzel, ezt mindenkor elosztotta^ úgyhogy étkezés előtt és után is egy-egy korty jutott belőle, Jóllehet gabonapálinkával készült a szer, a veséi jól bírták az alkoholt.

Szeretnék még felsorolni további élményeket a svédkeserű hihetetlen hatásáról. Németországban élő nővéremtől hallottam, hogy egy lipcsei ismerőse már majdnem 15 éve él tolószékhez kötötten. Ez az asszony a háború évei alatt Prágában lakott és 1945-ben -németek ezreinek volt ez a sorsa - őt is leterelték a lakóházuk pincéjébe. Hetekig maradtak

ott szalma és egyéb derékalj híján. Később a férjével Lipcsébe került. Hamarosan súlyos ízületi elváltozások léptek fel. A végén tolószékbe kényszerült. Csak akkor értesültem a sorsáról, amikor férje hirtelen meghalt, egyedül hagyva sajnálatra méltó feleségét. A mozgásképtelen asszonynak ki kellett költöznie a lakásából és egy bútorozott szobát utaltak ki neki. Ausztriából nem volt szabad Kelet-Németországba gyógynövényeket vagy más gyógyszernek minősíthető dolgokat küldeni. Ezért egy bajorországi határmenti helységből kellett állandóan feladnom a svédfüveket Lipcsébe, méghozzá minden második hónapban. Nemsokára bizakodó hangú leveleket kaptam. A beteg naponta háromszor egy evőkanállal vett be belőle kevés vízzel, elosztva étkezés előttre és utánra. Az elváltozások lassan visszafejlődtek és az ízületei mozgékonyabbá váltak. Imádkoztunk: ő Lipcsében, én Grieskirchenben. Háromnegyed év elteltével annyira jutott, hogy az egykor mozgásképte­len, most gyógyulófélben lévő asszony 15 esztendő után először tolókocsi nélkül hagyta el a lakását. Kezdte összeszedni magát. Ismét saját maga mosta le az ablakokat és el tudta látni azokat a napi teendőket, amelyeket addig segítőkész embertársai végeztek el helyette. Hogy mennyire bízott Istenben még súlyos betegsége idején is, azt mutatja a következő eset: élete örömét e fásult időszakban egy hársfa jelentette, amelyik az ablak előtt állt. Örömének a forrása e fának a kizöldülése és virágzása, a levelek elsárgulása volt, a téli hónapokban pedig a madarak vidám játszadozása a tar ágak között. Naponta köszönetet mondott ezért a Jóistennek.

Az Offensee-nél fürdőztünk egyszer és egy szögletes fadarabot használtunk ülőhely­nek a parton. Ezt a gerendát egy napon.valaki a karám kerítésének támasztotta. A közvetlen közelében tettem le a strandtáskámat. Hazaindulás előtt félig lehajolva a fürdőholmikat rakosgattam bele. A következő pillanatban úgy éreztem, mintha villám vágott volna belém. A súlyos gerenda egyenesen a lábamra zuhant. Térdtől lefelé két ökölnagyságú és kékesvörös színű csomó keletkezett. Úgy vittek az autóhoz és később fel a szobámba. A férjem ki akarta hívatni az orvost Ebensee-ből, de én arra kértem, inkább tegyen rá svédfüves borogatást. Körülbelül fél óra múlva már egyedül le tudtam menni az étterembe, másnap pedig olyan sima volt a lábam szára, mint annak előtte. A legcsekélyebb nyoma sem volt véraláfutásnak, az ökölnagyságú csomók is eltűntek.

Az Offensee mellett még egy kellemetlenség történt. Egy négyéves kislányt fürdés közben lódarázs csípett meg a felkarján, ami szörnyen megdagadt. Rögtön mentem a svédkeserűért. Mielőtt a szülők és a kislány felöltözködtek volna, már ott is voltam a borogatással. Az autóhoz mentünkben raktam rá az átitatott vattát a duzzadt részre. Mire az autóhoz értünk, az út körülbelül 3 percig tartott, a duzzanat már kicsit leappadt. Nem is kellett orvoshoz fordulniuk vele.

Málnaszedéskor egy mérges rovar megszúrta a hüvelykujjamat. Másnap reggelre olyan vastag lett, mintaszafaládé. Bevásárlás közben egy asszony rémülten jegyezte meg: „Magának azonnal kórházba kell mennie, ilyen fertőzéstől meg lehet halni!" Svédkeserűvel átitatott vattát raktam rá éjszakára és reggelre a hüvelykujjam ismét normális nagyságú lett.

Egyszer a mosókonyhában nagy baj ért. Ez még akkoriban történt, amikor a mosógép ugyan mosott, de még nem öblített. A meglehetősen összegabalyodott fehérneműt egy nagy facsipesszel kellett kivenni a forró vízből. Szokásom volt, hogy mindent gyorsan és nagy lendülettel csináltam. A csipesz lecsúszott és rendkívüli erővel vágódott a jobb szemembe. A fájdalomtól kábultan és félig vakon tapogatóztam fel az emeletre. Alig hogy feltettem a svédfüves borogatást a szememre, azonnal elmúlt az őrjítő fájdalom. Kis idő múlva megnéztem magam a tükörben. A szemem környéke véraláfutásos volt. Nedves vattát raktam rá, arra egy műanyag zacskót tettem, hogy ne szivárogjon és egy összehajtogatott fejkendővel rögzítettem, így negyed óra múlva szépen visszamentem a mosókonyhába. Néhány napon keresztül éjszakára ugyanígy borogattam, nehogy valami károsodás érje a szem mögötti részt.

Mint minden évben, ismét Mühllackenben voltam Kneipp-kúrán. A főnővér bevezetett hozzám egy asszonyt, aki a fájdalomtól meggörbülve lépett be mögötte a szobámba.

Súlyos eperohamok kínozták és tanácsért fordult hozzám. A rengeteg gyógyszer nem segített rajta, az orvos pedig feltétlenül operációt ajánlott neki. Megkértem, hogy vetkőzzön le és svédfüves borogatást tettem az epéje tájékára (ilyen esetekben előzőleg kenjük be disznózsírral vagy körömvirág-kenőccsel a bőrt, mert különben az alkohol felmarja. Egy nedves, jól kinyomott vattát helyezünk a fájó testrészre, aztán egy száraz vattát, majd egy műanyagdarabot, ami tartja a meleget és lekötjük egy kendővel. Amikor leveszük a borogatást, hintőporozzuk be a bőrt, hogy ne viszkessen és ne pirosodjon ki.) Éppen rögzíteni akartam a borogatást a harisnyatartó gumijával, amikor a vendégem felegyenese­dett és így kiáltott: „Már egyáltalán nem fáj!" A legrövidebb időn belül megszűntek a panaszai. A borogatáson kívül cseppeket is kapott később, méghozzá naponta háromszor egy teáskanállal vett be belőle kevés vízzel vagy gyógyteával. Nem is volt több rosszulléte.

Évek óta gondoztam egy egyedülálló asszonyt. Nagyothallása miatt kissé nehézkes volt vele megértetni magam. A „Régi kéziraf'-ban ez áll: „Visszanyeri általa az elveszett hallását is." Meghagytam neki, hogy rendszeresen ecsetelje be a hallójáratát svédkeserű­vel. Figyelmeztettem, ne feledje el némi olajjal is bekenni, különben viszketni fog a füle. Az asszony nemcsak a fülkagylóját és környékét ecsetelte be, hanem körös-körül a szemét, a halántékát és a homlokát is egyúttal. Hirtelen visszanyerte a hallását és ugyanakkor az arca fiatalos és üde lett. Egyszer amikor az autóbuszról szállt le éppen, fellökte egy személygép­kocsi, úgyhogy arccal az úttestre esett. Megint csak a svédfüvek hozták helyre. Február i -én ünnepelte 89. születésnapját. Most már ismét jól hall és így könnyen meg tudjuk érteni egymást. • Előadásaimon gyakran elmondják az emberek, hogy a svédkeserű hatására ismét rendesen hallanak, úgyhogy letehetik a hallókészüléket. A cseppek tehát még nagyothallás esetén is segítenek, és akár belsőleg, akár külsőleg mindenütt, ahol fájdalmak lépnek föl. Ezek a cseppek a vérellátás javításával szüntetik meg nagyon hamar a fájdalmat a beteg testrészben. Ezért tanácsos az epileptikusok tarkójára svédkeserűs borogatást rakni. Az epilepsziás rohamok oka igen gyakran a messzi múltban keresendő: lehet egy gyerekkori sokk vagy egy fejreesés.

Egyik gallspachi előadásom alkalmával odalépett hozzám egy fiatalember, akit súlyos autóbaleset ért - kettős koponyaalapi törés. Sérülései szépen begyógyultak, de napjában többször kapott epilepsziás rohamot. Azt tanácsoltam neki, rakjon a tarkójára svédkeserűs borogatást és igyon meg naponta négy csésze csalánteát két kanál svédkeserűvel. Súlyos epilepsziás rohamok esetén nagyon fontos, hogy a tarkó borogatásával egy időben csalánteát is fogyasszon a beteg. Pár hónap múlva ez a fiatalember mifelénk járt, megállt a kerítésünknél és elmesélte, hogy teljesen megszűntek a rohamai.

A tarkóra rakott svédkeserűs borogatással eredményesen kezelhetők agyhártyagyul­ladás, esés vagy ütés okozta fejsérülések, dadogás és beszédzavarok. A nyálkatömlő gyulladása esetén ugyancsak használható az ilyen borogatás. Nem győzöm azonban hangsúlyozni, hogy minden súlyosabb betegséggel fel kell keresni az orvost előzőleg.

Ahogy a levelekből értesülök, az általam javallt svédkeserűs borogatások a szem látóhártyájának leválása, bevérzése és porózussága esetén is hatásosak. Akinek ilyen problémáik vannak, azokat bizony a megvakulás fenyegeti. A borogatást naponta egy óra hosszat kell a becsukott szemen rajta tartani. A bajt megelőzendő, ajánlatos az egészsé­ges, ám megerőltetett szemet is borogatni, és emellett reggel-este svédkeserűvel beecse­telni a szemhéjat, egyúttal a mutatóujjunkkal a szemzugokba is kenni belőle. Ily módon akár az emberi kor legvégső határáig jó maradhat a látásunk.

Mivel a svédkeserű ilyen nagy segítséget nyújt egészségünk megőrzéséhez illetve visszaállításához, egyetlen házi gyógyszertárból sem szabad hiányoznia. Nagyon jó, hogy egy svédkeserűvel töltött kis üveg otthon mindig a kezünk ügyében van, ám utazásaink alkalmával is legyen mindig velünk, mint leghűségesebb kísérőnk.

Bizony gyakran előfordul, ha nem otthon étkezünk, hogy nem esik jól az étel, és szükségünk van egy kis gyomorerősítőre, vagy kimerültnek és depressziósnak érezzük magunkat - ilyenkor valóságos elixír a svédkeserű. Kevés vízzel felhígítunk egy evőkanál-

nyi svédkeserűt, és bekenjük vele a halántékot, a homlokot, a szemet, a fül mögötti részeket - azonnal érezzük egész testünkre kiterjedő élénkítő hatását. Ha valakin hirtelen kitör a nátha, olyan kellemetlen kísérőjelenségekkel, mint fáradtság, levertség, homloktáji és gyomortáji nyomásérzés, csak egy svédkeserűvel átitatott vattadarabot kell az orrunkhoz tartani, miközben mélyeket lélegzünk. Nyomban megkönnyebbülést érzünk a homlok és az orr tájékán. Ha a meghűlés tovább tart és átterjed a hörgőkre, lélegezzük be nyitott szájjal a svédkeserűt. Ezáltal is gyorsan javul állapotunk. Influenzás időkben naponta egy teáska­nállal fogyasztunk belőle, olykor - kevés langyos vízben - egy evőkanállal, ez mindenkép­pen felvértez bennünket az influenza ellen. Az állandóan jelentkező fájdalmakon belsőleg is, bedörzsölés, illetve borogatás formájában, külsőleg is mindig segítenek a svédfüvek.

Évekkel ezelőtt vesekólikám volt. Kihívattam az orvost, aki éppen rendelt. Közben azonban svédkeserűs borogatást raktam a veséimre, és mire az orvos megérkezett, fájdalmaim megszűntek. Roppantul bántott, hogy a drága idejét teljesen fölöslegesen rám áldozta. Ő azonban tudni akarta, mitől múlt el olyan gyorsan a kólikám. Amint meghallotta, hogy a borogatás segített, azt mondta: „Nagyszerű, akkor az injekció felesleges is!" Tudniillik ő maga is igen helyeselte a svédfüvek alkalmazását. Ha elmentem a rendelésére, azzal fogadott: „Neked nem írok fel semmit, neked ott vannak a svédfüveid!" Ő sok más gyógynövény jelentőségét is megértette velem.

Egyszer felkeresett egy idős hölgy, aki már évek óta bottal járt. Minden porcikája köszvényes és reumás volt, semmiféle orvosság nem segített rajta, már idegileg is teljesen kikészült. Naponta háromszor egy teáskanál svédkeserűt vett be csalán- és zsurlóteában, és három hét múlva azt hallottam, hogy már bot nélkül jár.

Tudvalevőén Gyertyaszentelőkor van a legtöbb temetés. Az egyik kóristalány azonban éppen ezidőtájt sérült meg korcsolyázás közben. Mivel a kórusunk kis létszámú volt, nagyon hiányzott közülünk ez az egy ember is. Istentisztelet után találkoztam vele a városban. Merev térdével valóban nehéz lett volna felmászni a meredek kóruslépcsőn. Röviddel ezután nála voltam borogatással felszerelve. Mint orvosfeleség, meglehetősen kétkedve figyelte az előkészületeket. De néhány pillanat múlva megváltozott a véleménye, amikor könnyedén be tudta hajlítani a térdét és másnap minden nehézség nélkül fel tudott menni á meredek lépcsőn a kórusba. Sajnos azonban egy másik énekesnőnk is hiányzott, aki az oly egészséges téli sport közben kificamította a bokáját. Tudtuk, hogy kórházban ápolják. Az éppen meggyógyult és a bokasérüléssel bajlódó társam példája egyaránt arra késztetett, hogy segítsek. A kórházi kezelés miatt nem szívesen tettem, de végül is az a körülmény döntötte el a dolgot, hogy másnap valószínűleg egyedül leszek a kórusban. A sérült dagadt bokával feküdt az ágyon. A kórházban csak felpolcolták a lábát. Nagy fájdalmai voltak. A svédkeserűs borogatás azonnal megkönnyebbülést hozott neki. Másnap már ő is eljött a kórusban, jóllehet az utcákat jégtükör borította. Fájdalmai megszűntek tegnap még dagadt bokája rendbe jött. így a mi gyászmisénk is meg lett mentve.